Biomassza
A biomassza erjesztési eljárása során, a nyersanyag jellemzőinek megfelelően két egymással egyenrangú termék keletkezik. Az energia mellet olyan szervesanyag marad vissza, amely jó minőségű, érett trágyaként, ún. szerves biotrágyaként hasznosítható. A biotrágya, mint hasznos melléktermék a biogáz termelés gazdaságosságának megítélésében fontos tényezőnek tekintendő.
A nedves erjesztési technológiával nyert folyékony biotrágya mezőgazdasági területen való hasznosításánál be kell tartani a szennyvíz iszapok mezőgazdasági elhelyezésére és hasznosítására vonatkozó előírásokat. Egészségügyi korlátozás nélkül csak akkor lehet a hagyományos trágyázási módokat alkalmazni, ha a fekál-coliformszám grammonként legfeljebb 1 db, a salmonella 1000 g-ból nem mutatható ki, és a biotrágya 100 g-jában bélféregpeték, vagy protonos ciszták nem fordulnak elő. A védőtávolságok (pl. a vízmű védőzónák, utak, épültek megközelítése) folyékony biotrágyával való trágyázás esetében azonosak a normál istállótrágyával történő trágyázásnál megköveteltekkel.
A folyékony biotrágya adagokat úgy kell meghatározni, hogy annak nitrogéntartalma a termesztett növények által felvehető nitrogén (N) mennyiséggel összhangban legyen. A talaj N-pótlásával együtt évenként általában 200 kg/ha N-mennyiséget tartalmazó biotrágyát lehet kijuttatni. A tárolások időtartama igazodik a trágyázási időpontokhoz, ezért a folyékony tározót félévi mennyiség tárolására kell méretezni.
Az anaerob eljárással kezelt folyékony halmazállapotú biotrágyát a további technológiai kezeléssel olyan állapotba kell hozni, hogy lehetővé tegye a teljes mennyiség mezőgazdasági hasznosítását, vagy ártalommentes elhelyezését. A hasznosítás alapesetei: a tárolás utáni közvetlen hasznosítás öntözéssel, vagy talajba való injektálással; fázisbontás után a híg fázis tárolása utáni hasznosítása öntözéssel, a szilárd fázisból komposzt gyártása tárolással. A különbözõ konzisztenciájú biotrágyák felsorolt hasznosításának, vagy elhelyezésének fenti megoldásai a gyakorlatban még nem terjedtek el, ezért az elhelyezésre vonatkozó hatósági szabályokból a felhasználható részeket értelemszerűen kell figyelembe venni.
A nedves biogáz, ill. biotrágya előállítási eljárás folyadékfázisa (az ún. folyékony biotrágya) a koncentrált szennyvízhez vagy a különböző hígtrágyákéhoz hasonló. Ennek megfelelően mind a szennyvizekre, mind az iszapokra vonatkozó, valamint a hígtrágya kezelésre előírt rendelkezéseket figyelembe kell venni. A két alaptermék (a szennyvíz ill. híg biotrágya) között a különbség, hogy származásuk, összetételük, egészségügyi fertőzöttségük, káros kémiai hatásaik eltérőek. A biotrágya a legcélszerűbben előállított szerves trágya, és az elenyésző veszélyességi faktorok mellett lényeges hatása van a termelésre.
A különböző biotrágyák talajerő pótlásra történő felhasználása megfelelő eljárások alkalmazása esetén az egyszerű kemizációval szemben talaj-biokemizációt jelent. Ezzel a természetes ökoszisztéma nyújtotta lehetőségeket használjuk ki. Az anaerob fermentáció céljára számításba vehető anyagok közül az állattartó telepeken keletkező hígtrágya, valamint a vágóhídi és a kommunális szennyvíztisztításból származó szennyvíz iszapok, mint potenciális környezetszennyező anyagoknak tekintendők.
Az említett környezetszennyező anyagok kezelésénél elsődleges cél a környezet egyensúlyának fenntartása. Nem mindegy azonban, hogy a kezelés mekkora költséget igényel és ez milyen mértékben térül vissza a termesztési folyamat során keletkező hasznos anyagok hozamában. Az anaerob fermentációnak azért van ökonómiailag létjogosultsága, mert a képződő biogáz, valamint a hasznosítható egyéb maradvány anyagok értéke kompenzálhatja, az energiaforrás teremtő és egyben hígtrágya hasznosító változatoknál pedig eleve gazdaságossá teszi a teljes folyamatot.
A különböző megjelenési formájú (folyékony, félnedves, nedves) melléktermékek és hulladékok legelőnyösebb kezelési, ill. újrahasznosítási eljárásának a metanogén kezelés látszik, mert az anaerob lebontás nagymértékben csírátlanítja a fertőző és környezetterhelő hulladékokat, és ezáltal az alapanyagokat értékes végtermékké (metángáz és komposzt) nemesíti.
A biogáz termelés megítélésének egy másik aspektusa a talajerő fenntartás szerves anyag szükséglete. A természetes ökoszisztémákra jellemző a szerves anyag felhalmozódásának és lebomlásának dinamikus egyensúlya. Az ember által befolyásolt ökológiai rendszerekben ez a dinamikus egyensúly a természet károsodása nélkül akkor is biztosítható, ha megteremtjük és fenntartjuk a talaj szerves anyagának megőrzéséhez, ill. a szükséges mértékű utánpótlásához és azok célszerű lebontásához nélkülözhetetlen feltételeket. Az ilyen termelési tevékenység kedvezően befolyásolja földhasználatot, és a termőterület növényállománnyal való borítása pedig a szél- és vízerózió elleni védekezésnek hatékony eszköze. A biogáz termelés során energiatermelés és a talajerő-fenntartás szerves anyag szükségletének utánpótlása egymást kiegészítve egyaránt biztosítható.